Vers Halacska

Korai volt még léptem a napfényben,
Hisz lelkemmel még a sötétségben éltem,
Elkápráztatott az a színes világ,
Mely felvillantotta legszebb mosolyát.

Mosolyt kaptam és szárnyam alá szelet,
De ködfátyolfelhő takarja egemet,
Viharos szél lebbenti az emlékezés fátylát,
S kioltja a szerelem pislákoló lángját.

Most újra csend van bennem és sötét,
Nem hallani vidám madarak énekét.
Szürke felhőt kerget a decemberi szél,
Lelkem törékeny hangszerén most senki sem zenél.

Elhalkult bennem a szerelem dallama,
S Feléd szállt lelkem utolsó sóhaja...

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat